Enyingi Református Egyházközség

 

Legyünk készen!

2020-11-29 10:31:15 / Iván Géza


Enying, 2020. november 29.
Ádvent első vasárnapja
a 14. istentisztelet nélküli nap


Lekció: Jakab levele 2. részének 14-26. versei: A cselekedetek és a hit


Textus: Máté evangéliuma 25. részének 31.és 36. versei:

 

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.


A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz:

 

- Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

 


 

 

 

A koronavírus miatt a szerencsésebb emberek olyan karácsony elé néznek, mint a kevésbé szerencsések járvány nélkül: utazások, találkozások, távolabb élő családtagok meglátogatása nélküli karácsony elé. Így kezdődik számunkra az idei Ádvent.

 

A várakozásban - függetlenül attól, hogy mire irányul - mindig van némi feszültség. Akár tudjuk, mire várunk, akár nem. Ha tudom, hogy a menetrend szerint nemsokára befut a vonat vagy a busz azzal, aki elé kisiettem, akkor a feszültség kellemes bizsergéssel társul, és amint meglátom, akire vártam, rögtön elillan.

 

De ha szülőként előre félek attól, hogyan oldom meg óvodás, vagy alsós gyerekem otthoni „elhelyezését", ha hazaküldik a csoportját vagy osztályát, az egyáltalán nem nevezhető kellemes feszültséggel vegyes várakozásnak. Ha pedagógusként félek ugyanígy a kényszerű távoktatástól, akkor még kevésbé.

 

Ádvent ünnepében mindezektől függetlenül a kezdetektől jelen van a várakozásból eredő feszültség. Miért?

 

Fussunk neki a válasznak egy kicsit messzebbről. Ádvent sem eredetileg, sem az ünnep értelméből fakadóan nem pusztán a karácsonyvárás ünnepe. Nem a karácsonyi nagy ünnep készülődéssel megtöltött előszobája.

 

Az új egyházi év a mai nappal kezdődik. Az elnevezése a latin Adventus Domini-ből ered, ami azt jelenti: Az Úr, azaz Jézus érkezése. Magyarul: minden naptári év végén, és minden új egyházi év elején van egy négyhetes időszak, ami azt akarja bennünk tudatostani: Jézus nemcsak beleszületetett ebbe a világba, hanem egyszer visszatér ide.

 

A mai igemagyarázatunk alapigéje (latinul textusa) Jézus utolsó földi prédikációjából való: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől."

 

Az idei Ádvent üzenete lehetne ez: tartsunk ki! Tartsunk ki, amig a járvány visszahúzódik. Tartsunk ki, amíg Jézus visszatér. De mind a jakabi igeszakasz (Jakab 2,14-26 - rákattintva megnyílik), mind Máté evangéliumából Jézus szavai (itt olvasható: Máté 25,31-36) ennél is többet, jobbat, frissebb üzenetet hordoz.

 

Ezt így lehetne leegyszerűsíteni: Legyetek készen!

 

Mert bár a kitartás az erőnket túlélésre mozgósító, nem lemondó, hanem a túlélésre összpontosító valami, de végeredményben mégiscsak passzív: ne változtass, ne aktivizáld magad, csak konzerváld a jelenlegit és várj, amíg eloszlanak a viharfelhők és újra kitavaszodik. Ezzel szemben se Jakab, se Jézus nem erről beszél ma nekünk. Hanem arról, hogy:

 

1. először tudatosítsuk magunkban: Jézus nemcsak valóban eljött közénk az első karácsonykor, hanem vissza is tér hozzánk az idők végén. („...az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, odaül dicsősége trónjára..." Máté 25,31)

 

2. mivel nem tudjuk, mikor jön vissza testben, az ő dicsőségében, ezért itt és most kitartóan igazítsuk hozzá tetteinket, szavainkat! („Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit?" Jakab 2,14)

 

Aktívan várakozzunk! Hogyan lehet aktívan várni? Úgy, hogy legyünk állandóan készen!

 

Ahogyan a laktanyában folyamatosan karbantartják a tűzoltó autókat, mert nem tudják, mikor szólal meg a sziréna. Éppen azért tartják állandó készültségben, mert bármikor mozgásba kell lendülnie. Amikor jeleznek, hogy itt az idő, akkor a szerkocsinak „pöccre" kell indulnia. Azonnal. Készen kell lennie, ha eljött az ő ideje, különben csak egy haszontalan vas. Hiába van pirosra festve, és áll négy keréken - ha nem indul, amikor itt az ideje, hiába néz ki úgy, mintha tűzoltóautó lenne. Nem az.

 

Mai ádventi igénk arra figyelmeztet, hogy ne legyünk olyanok, mint akik csak kívülről nézünk ki úgy, mintha keresztyének lennénk, de valójában csak elromolva állunk egyhelyben. Ezért mondja Jézus: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Itt olvasható: Máté 7,21) Ennek az igeversnek a folytatásában egyébként pont az ádventi várakozásunknak a céljáról, visszajövetele idejéről beszél Jézus.

 

Befejezésül álljon itt egy idevágó idézet:

„A tegnap már Istené, a holnap még Istené. Amit tegnap elmulasztottunk, aligha tehető jóvá, amit pedig a holnap tartogat, még nem a miénk. Számunkra a ma, a mindenkori pillanat marad. A mában kel élni. Nem a mának, hanem a mában. Felelős életet tehát az az ember él, aki a mát jól kihasználja. Ilyen módon nem lesz unalmas az élet, és így nem lesz hosszadalmas az advent.


Az állandó mában élés mindig új feladatot kínál, új meg új kihívásokat tartogat számunkra, s eközben nem herdáljuk el se az erőnket, se az időnket, végül az életünket se. Az állandó advent erre az életformára ösztönöz bennünket...


Az él tehát jól adventben, aki minden nap észreveszi azokat, akik felé kötelezettsége van. Nem óriási horderejű dolgokat kell megtennünk, hanem a minimálist, de számítás nélkül." (Nagy István)

 

Ámen!

* * *